Szinte nincs olyan, a Tempus Közalapítvány által koordinált pályázati program, amelyben ne lenne valamilyen szinten érintett dr. Gál József, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának intézetvezető egyetemi docense. Már egyetemistaként is részt vett nemzetközi ösztöndíjprogramokban, oktatóként pedig a saját kompetenciáinak fejlesztésén túl a hallgatók nemzetközi tapasztalatszerzését és a külföldi hallgatók fogadását is aktívan támogatja. Véleménye szerint akkor tudunk reális képet alkotni a világról, ha nem csak a hazai iskolapadból szemléljük azt.

Hogy látja, mi mindenben változott a hazai felsőoktatás az elmúlt két évtizedben?

A magyar felsőoktatás folyamatosan igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Oklevelüket a hallgatóink alapvetően itthon szerzik meg, de a nemzetközi munkaerőpiacon kell megfelelniük. Nagyon sok új szak indult, és számos esetben átgondolásra, újratervezésre kerültek a meglévő szakok is. A képzési forma is sokszínűbbé vált, a hagyományos nappali és levelező tagozatok mellett megjelent – jórészt az IKT terület fejlődésének köszönhetően – a távoktatás is, amely még szélesebbre tárta a lehetőségeket. A hallgatók pedig ma már nemzetközi csereprogramokban és duális képzésben is részt vehetnek. Összességében a felsőoktatás sokszínűbbé vált.

Hogy jöttek létre az első nemzetközi szakmai kapcsolatai?

Egyetemistaként kétszer is voltam IAESTE ösztöndíjas Svédországban, amely meghatározó élmény számomra a mai napig. A versenyszférában kezdtem, onnan alakultak ki az első nemzetközi kapcsolataim, de közlekedésmérnökként a Volvonál kialakított kapcsolataimat is tovább tudtam fejleszteni. A partneri hálózat folyamatosan bővül, így már fogadtunk is hallgatókat, illetve a felsőoktatásba kerülve nem volt kérdés számomra, hogy a mostani fiatal generációt is hozzá kell segíteni a nemzetközi tapasztalatszerzéshez.

Melyek voltak a nemzetközi kapcsolatok bővülésének mérföldkövei az Ön pályáján, illetve intézményében?

Szakmai pályafutásom során – a már említett versenypiaci tevékenységeim után – a felsőoktatásban konkrét feladattal bízott meg a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának akkori dékánja, célként tűzve ki, hogy érjünk el jelentős fejlődést, kínáljunk széleskörű lehetőségeket hallgatóinknak, oktatóinknak és adminisztratív munkatársainknak egyaránt a nemzetközi tapasztalatszerzés terén. Sokféle projektben vettünk részt, amelyek többségét a Tempus Közalapítvány koordinálta. Mindig meglepett tájékozottságuk és segítőkészségük, az a profizmus, amellyel menedzselték projektjeinket, illetve igyekeztek összhangot találni a magyar és az uniós bürokrácia között. Szerencsések vagyunk, mert az egyetem nemzetközi mobilitási irodája és más szervezeti egységeink is lelkesen és nagy hozzáértéssel segítik munkánkat hosszú évek óta.

Milyen tapasztalatokat szereztek a megvalósult projekteknek köszönhetően, milyen fejlődésen ment át intézményük?

Fejlődtünk mennyiségben és minőségben is. Először az volt a nagy siker, ha valamelyik külföldi intézmény elfogadott minket partnerként, ma pedig már gyakran kérik, hogy működjünk együtt. A kulturális különbségeket is közelíteni tudtuk egymáshoz, így néhány országgal (pl. Litvánia, Ciprus, Szlovákia, Lengyelország, Románia, Norvégia, Törökország stb.) folyamatos és egyre tartalmasabb az együttműködésünk. Ma már büszkék lehetünk arra, hogy mi lehetünk segítői egyes, ma még kevésbé fejlett ország intézményeinek.

Tud olyan példát említeni, amelyben egy oktató vagy hallgató szakmai pályájának alapvető lendületet adott a nemzetközi együttműködésben való részvétel?

Folyamatosan sorolhatnám. Úgy gondolom, hogy mindenki tud profitálni a nemzetközi együttműködésekből. Valós képet alkotni egy-egy országról legjobban akkor lehet, ha valaki már járt, tanult vagy élt is ott. Mindenhol lehet újat, érdekeset, értékeset találni, amelyet itthon is kamatoztathatunk. Hol a valós helyünk a világban? – Ezt nem lehet csak itthoni iskolapadból reálisan megítélni.

Ön milyen fejlődési irányokat lát a nemzetköziesítés terén a saját szakterületén?

Agrár-élelmiszeripari és műszaki végzettségű hallgatókat képzünk. Ezeken a szakterületeken óriási a fejlődés globális szinten és helyi viszonylatban is. A minőség és a biztonság az a két irány, amelyben nagy távlatokat vázolhatunk fel, és ehhez elengedhetetlen, hogy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezzünk. Nem csupán a kitekintés fontos, hiszen egyre több bejövő hallgatónk és oktatónk is van, akik gazdagítják hallgatóink és oktatóink szakmai tudását, tájékozottságát.

Hogyan képzeli el 20 év múlva az intézményét a nemzetköziesítés tekintetében?

Úgy gondolom, az angol nyelven folyó képzés, valamint a kettős és közös diplomák egyre nagyobb szerepet fognak kapni. Személyesen azt szeretném, ha még sokkal több hallgatót tudnánk szakmai gyakorlatra küldeni külföldre, hogy sok-sok élménnyel és tapasztalattal, szaktudással gazdagodva, hasznos és a világról reális képet alkotott, nemzetközi tapasztalatokat elsajátított frissdiplomásaink legyenek.

Utolsó módosítás: 2016.11.22.