---

A fokozódó munkaerőhiány miatt mindinkább felértékelődnek Magyarországon is az iskolaidő alatt szervezett gyakorlati képzések. Egyelőre nehéz azonban a cégek, az oktatási intézmények, valamint a tanulók igényeit és érdekeit összhangba hozni. Ráadásul a külföldi pozitív tapasztalatok is csak lassan szivárognak át a hazai oktatási rendszerbe. 

„Sokáig az volt az általános, hogy a szakképzésben részt vevő fiatal vitt egy igazolást a szomszéd vállalkozástól, hogy eltöltött nála néhány hetet. Mi tavaly komoly munkával elkezdtünk céges partnereket felkutatni, s ma már velük közösen kidolgozott kritériumok alapján folyik a gyakorlati képzés” – mondja Rozmán Éva, az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakgimnázium és Gimnázium igazgatója, aki az Európai Szakoktatási és Szakképzési Kreditrendszer (ECVET) magyarországi szakértői hálózatának tagja. A logisztikai ügyintéző tanulók például egy autóalkatrész-gyártó kft-nél ismerkednek a munkával: idén nyáron már 16 diák dolgozott a cégnél néhány hétig különféle üzemegységekben. „Nagyon konkrétan meghatároztuk a kimeneti elvárásokat, a gyakorlati hellyel közösen előre rögzítettük, mik azok a tanulási eredmények, amelyeket a diákoknak el kell sajátítaniuk képzés során” – mondja Rozmán Éva. Így például leírták, hogy a gyakorlati idő végére a tanuló tudjon leltárívet készíteni, tudjon alkatrészeket vételezni a raktárból, a munkakezdésre képes legyen odakészíteni a szalaghoz a szükséges anyagokat és ismerje a gyártósoron készülő termékekhez szükséges alkatrészeket.

A későbbi munkaadóknak talán az effajta tudásnál is fontosabb, hogy a szakképzés során a tanulók az úgynevezett soft skilleket is elsajátítsák – vélik a szakértők. Alapvető elvárás szinte mindenfajta munkahelyen a pontosság, a precizitás, a kreativitás, a rugalmasság, illetve a jó kommunikációs készségek megléte. Csakhogy a porosz típusú oktatási rendszerben – amilyen a magyar is – inkább a ténytudás átadása van a középpontban. „Szorosabb kapcsolatra volna szükség az iskola és a gyakorlati képzőhelyek között, hogy a diákokkal szembeni elvárásokat minél pontosabban meg lehessen határozni” – mutat rá Rozmán Éva.

Egyetért ezzel dr. Farkas Éva andragógus is, aki szintén tagja az ECVET nemzeti szakértői hálózatnak. Szerinte a gazdálkodó szervezetek örülnek, ha a szakképző iskola gyakorlati oktatásvezetője vagy szaktanára felkeresi őket és részletesen átbeszélik a gyakorlati képzéssel kapcsolatos követelményeket, sőt kifejezetten igényük is lenne erre.

Az Európai Unió több tagországában, illetve a nemzetközi mobilitási programokban egy ideje használják már az úgynevezett tanulási eredmény alapú programkövetelményeket, amelyek konkrétan meghatározzák, hogy a gyakorlati képzésben milyen kritériumok alapján kell értékelni a tanulókat. Hazánkban azonban a szakképzésben használatos szakmai és vizsgakövetelmények egyelőre még nem tanulási eredmény alapúak. „Hasznos lenne, ha Magyarországon is rögzítenék a jogszabályok az effajta kritériumokat. Így például a szakképző intézmények könnyebben be tudnák számítani a képzési folyamatba a külföldi szakmai gyakorlati részvételt is” – mondja Farkas Éva.

A tanulási eredmények a definíció szerint arra vonatkozó állítások, hogy egy tanuló a tanulási folyamat végén mit tud, milyen kognitív ismeretekkel rendelkezik, s ezek birtokában milyen tevékenységeket, munkafolyamatokat tud végrehajtani, milyen önállósági és felelősségi szinten. A tanulási szakasz lehet a teljes szakképesítés, de lehet mindössze annak egy modulja, vagy a gyakorlati képzés része, illetve egy konkrét tantárgy is.

A Tempus Közalapítvány közelmúltban végzett kutatása (A munkaerőpiac igényeinek és a képzési kínálatnak a közelítése a hazai szakmai gyakorlatok szervezése során) arra mutat rá: egyelőre egyáltalán nem egységesek a gyakorlati képzések követelményei. Több megkérdezett felvetette azt a problémát, hogy a duális képzésben a tanulók legtöbbször termelő tevékenységekben vesznek részt a vállaltoknál, csakhogy ez nem mindig hozható teljesen szinkronba a kerettantervben leírt feladatokkal.  Sokszor nem tudnak minden előírt tevékenységet megtanítani a gyakornokoknak, mert nincs megfelelő felszereltségük hozzá. Eltér a gyakorlati képzőhelyek minősége is, nem tudnak egyforma tárgyi feltételeket garantálni, ezért törvényszerű, hogy egyes tanulók eltérő szintű gyakorlati képzést kapnak.

Örömmel fogadták az iskolák azt a változtatást, hogy a 2016-2017-es tanévtől a kerettanterv lehetővé teszi, hogy az utolsó szakképzési évfolyamon a gyakorlati képzés 5 százaléka iskolai tanműhelyben történjen – éppen az egyes gyakorlati helyeken szerzett tapasztalatok színvonalát kiegyenlítendő. Az iskolák szerint azonban ezt azért nehéz kivitelezni, mert a jogszabály alapján csak a második félévben, azaz a nagyjából februártól áprilisig tartó szorgalmi időszakban lehet összefüggő, háromhetes gyakorlatot tartani a tanműhelyekben, ennyi idő alatt pedig nehéz minden érintettnek megszervezni a munkát. „Úgy lett volna optimális, ha a II. félévben minden második (gyakorlati) héten egy napot nálunk, az iskolai tanműhelyben van a tanuló, így szintre lehetne hozni a tanulókat és célirányosan lehetne őket felkészíteni a komplex szakmai vizsgára” – mutatott rá a felmérésben egy gyakorlati oktatásvezető.

A kutatás szerint a tanulási eredmény kifejezés még mindig új terminológia, nem használják széles körben. A szakmai gyakorlatot pedig majdnem mindenhol érdemjeggyel értékelik, ritka, ha rövidebb vagy hosszabb szöveges értékelést használnak. A tanulási eredmény kifejezés jelentésével  az iskolákban főleg az Erasmus+ programok koordinátorai vannak tisztában, illetve rajtuk kívül azok a szaktanárok, akik részt vesznek külföldi mobilitási programokban. A gyakorlati képzőhelyek szinte egyáltalán nem ismerik, pontosabban azt hiszik, hogy nem ismerik, holott ők valójában szinte kizárólag tanulási eredményekben kommunikálnak: éppen arra kíváncsiak, hogy a kihelyezett tanuló mit tud, milyen készségek birtokában van, mit lehet rábízni, és főleg, hogy a képességek milyen mélységű elsajátíttatását várja el a képző intézmény a gyakorlati munkahelytől.

A szakképzés rugalmasabbá és átjárhatóbbá tételét igyekszik értelmezni és támogatni – mind hazai, mind nemzetközi kontextusban – a Tempus Közalapítvány. Az Európai Szakoktatási és Szakképzési Kreditrendszer szakértői hálózatának működtetése mellett rendezvények szervezésével és tájékoztató kiadványok széleskörű terjesztésével segítjük az információátadást és a tanulási eredmény alapú megközelítés népszerűsítését. A fenti cikk a 2016. november 22-én megrendezett szakértői fórum alapján készült, teljes terjedelmében elérhető a honlapon. További információ: www.tka.hu > Nemzetköziesítés > ECVET

A cikket összeállította: Tóth Ildikó újságíró

A cikket elolvashatja a Pályázati Pavilon 2017 tavaszi számának 50-51.oldalán.

Utolsó módosítás: 2017.08.31.