15 év „Leo”
A Leonardo da Vinci program ma már márkanév a szakképzési fejlesztéseket célzó nemzetközi együttműködések terén. De vajon miből is lett a cserebogár? 15 évvel ezelőtti indulása óta a program nagy utat járt be, újabb és újabb lehetőségeket teremtve a fejlődésre diákoknak, oktatóknak, szakembereknek, és persze a részt vevő országok szakképzési rendszerének.
Az alapok
A Leonardo da Vinci programot az Európai Unió 1994-es tanácsi döntésével hozta létre azzal a céllal, hogy a szakképzés területén létrejövő nemzetközi együttműködéseket támogassa. A program 1995-ben indulhatott útjára az Európai Unió akkori tagállamaiban, a három EFTA országban, illetve nyitva állt a lehetőség a részvételre az akkori csatlakozásra váró országok számára is. A program legfőbb célját egészen különböző megközelítésekből kívánta elérni, az egyének szakmai készségeinek és képességeinek fejlesztésétől kezdve a szakképzési rendszerek, intézmények és gyakorlatok minőségi javításáig.
Magyarország 1997. szeptember 1-jén kapcsolódott be a Leonardo programba, számos szakképzési szereplő számára lehetővé téve az Európán belüli mobilitást, az oktatási rendszerekre, tanulási módokra, módszertanokra vonatkozó tapasztalatok cseréjét, különböző innovatív gyakorlatok meghonosítását. A projektek távlati perspektívája, hogy mindezek a tapasztalatok konkrét hazai fejlesztésekben öltsenek testet és beépüljenek a szakképzési rendszerbe, azt színesítve és gazdagítva.
Hosszú út – folyamatos fejlődés
A program a 15 év alatt három nagy szakaszra tagolódott, amely minden periódusban az újítás, a fejlesztés lehetőségét hozta magával a célok, a volumen és a megvalósítás tekintetében. Az első szakasz 1999 végéig, a második 2000-től 2006-ig tartott, a harmadik pedig – az Egész életen át tartó tanulás program alprogramjaként – 2013 végén fog lezárulni.
A növekedés ütemének egyik legjellemzőbb mutatója a támogatási keret. Csak a hazai adatokat tekintve a kezdeti évi 200.000 ECU-s támogatási keret jelenleg évente 5 700 ezer euró körül jár, azaz majdnem harmincszorosára nőtt. Ebből az is következik, hogy a program így egyre több intézmény számára lett elérhető. A mobilitás esetében figyelhető meg a legjobban a növekedés, hiszen amíg 1997-ben összesen 231 szakmai gyakorlat és tapasztalatcsere valósulhatott meg, addig a 2009-es évben ez a szám várhatóan 1850 körül lesz. A program első szakaszában összesen 1105 kiutazó vett részt a szakmai gyakorlatokon, illetve szakmai tanulmányutakon, a második szakaszban 8587 fő, a harmadik szakasz 3. évében pedig már valamivel több, mint 5000 támogatottnál tartunk.
A volumennövekedés mellett strukturális változások is történtek. Míg az első és második szakaszban a két fő komponens a mobilitási és a kísérleti projektek voltak, addig a harmadikban a kísérleti projektek nemzeti szinten innovációtranszfer formájában folytatódnak, és elindulhattak a mobilitás pályázattípus „bátyjának”, az innovációtranszfer „kisöccsének” mondható partnerségek is. Emellett 2009-ben megjelent a mobilitási tanúsítvány is a mobilitási projektek intézményesülésének elősegítése érdekében, amelyet olyan intézmények pályázhatnak meg, akik régóta és kiváló minőségben teljesítik mobilitási projektjeiket.
Érdemes néhány szót ejteni a program eljárásrendbeli és szemléletbeni változásairól is. A kezdeti nehézségeket (az elhúzódó bírálati folyamat és szerződéskötés, a támogatások kései megérkezése vagy a megvalósuló projektek eredményeinek hiányos közvetítése a szélesebb közönség számára) az első szakasz végére, a második szakasz elejére sikerült leküzdeni. Világosak lettek a program körvonalai, egyértelművé váltak az elvárások, és mindehhez az adminisztratív háttér is folyamatosan finomodott. A koordináló nemzeti irodák és a rendszeresen pályázók is kitanulták a fortélyokat, ma már a program gördülékenyen zajlik.
Szakmai fejlődés
15 év távlatában a Leonardo da Vinci program szakmailag is komoly fejlődésen ment keresztül. Nehézséget jelentettek kezdetben a nem kellően orientáló célkitűzések, mára azonban a program körvonalai és céljai kikristályosodtak, és bátran állíthatjuk, hogy a Leonardo mind a hazai, mind az európai szintű szakképzésben meghatározó jelentőséggel bír. A mobilitások esetében a kezdeti „utaztató program” komplex pedagógiai eszközzé vált, amely hatékonyan egészíti ki a hazai oktatási rendszert gyakorlati oldalról olyan járulékos elemekkel is, mint az idegennyelv-ismeret és a kommunikációs készségek fejlesztése, az interkulturális kompetenciák javulása, a tanulás iránti motiváltság erősödése vagy a tanult szakma szeretete. Az innovációs pályázatok esetében elmondható, hogy a projektek sok esetben olyan módszerekkel és eljárásokkal gazdagították a hazai szakképzési rendszert, amelyek valóban hiányterületnek számítottak – ilyen például az oktatási segédanyag épület-karbantartók számára a korszerű technológiákról, vagy az interaktív oktatási segédeszköz az analitikai kémia területén, miközben ezek a partnerek és a szélesebb szakma számára is kiválóan alkalmazhatóak voltak.
A hazai és nemzetközi színtéren is nagy utat bejárt Leonardo program elmúlt 15 éve sikertörténet. A koordináló irodák munkatársainak nagy élményt és visszaigazolást jelent látni azokat a tényleges tartalmakat, amelyek az oly sokszor hallott „EU-s támogatás” szinte misztikus hívószava mögött a valóságban rejlenek: a hajdúböszörményi kertésztanuló németországi 4 hetes gyakorlata életében először tette lehetővé számára a külföldi utat, a dabasi középiskolában a tanulók 3D-s képek segítségével tanulhatják szakmájuk bizonyos moduljait, a dél-alföldi lovas oktatók francia mintára teszik gyakorlatorientálttá képzéseiket, az ország egész területén sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó szervezetek honosítanak meg dán integrációs stratégiákat, és még sorolhatnánk.
A munka korántsem fejeződött még be, az elmúlt 15 év sikerei és tapasztalatai jó alapul szolgálnak ahhoz, hogy az elkövetkező években a program még tovább fejlődhessen, egyre többen vehessenek részt benne, még szélesebb körhöz jussanak el az eredmények, illetve jelentősebben támogassa a szakképzés folyamatosan változó rendszerét. Az Európai Bizottság és a nemzeti irodák további célkitűzése, hogy a megvalósuló mobilitásokon és tapasztalatcseréken keresztül a szakképzés színvonalának emelésével Európa egy versenyképesebb gazdasági térséggé váljon.
