„Áttekintés az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram megvalósításáról az egész életen át tartó tanulás szempontjából” címmel készített tanulmányt az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet az Oktatási és Kulturális Minisztérium felkérésére. A dokumentum elsősorban a hazai oktatáspolitikai szakemberek számára ad képet a munkaprogram megvalósításának hazai helyzetéről, és segítheti a további hazai tevékenységek tervezését.
A tanulmány bemutatására és megvitatására 2008. február 11-én az Oktatási és Kulturális Minisztérium a Tempus Közalapítvánnyal együttműködve műhelybeszélgetést szervezett az Európa Tanács Európai Ifjúsági Központban.
A műhelymegbeszélés előadásai letölthetőek honlapunkról.
Mobilitás a gyakorlatban - Minőség és hozzáférés konferencia
Budapest, 2005. május 13.
A konferencia központi témája a mobilitás minősége és a mobilitáshoz való hozzáférés. Az oktatás és képzés különböző területeiről összegyűjtött európai és magyar jó példák bemutatásával a szervezők célja a már bevált jó gyakorlatok, megoldások terjesztése, és ezáltal további minőségi mobilitási programok megvalósulásának elősegítése.
Több más terület mellett az európai oktatási célú mobilitás is kulcsszerepet tölt be az Európai Unió oktatáspolitikai elképzeléseiben. Elég, ha csak a 2006 után induló új oktatási-képzési programgeneráció ambíciózus célkitűzéseire gondolunk: Európában 2010-ig az Erasmus ösztöndíjas hallgatók száma érje el a 3 milliót, 2007 és 2013 között a közoktatásban tanuló diákok és a tanárok 10%-a vegyen részt a közoktatási Comenius programban, 2013-ig évente 150.000 fiatal vegyen részt külföldi szakmai gyakorlaton a Leonardo program keretében, illetve évente 50.000 felnőtt tanuljon külföldön.
Bármilyen sok fiatalt is mozgat meg azonban, a mobilitás csak akkor lehet hatékony, azaz valódi, eredménnyel járó tanulási folyamat, ha megfelel bizonyos minőségi követelményeknek, és mindenki számára elérhető lehetőség.
A mobilitás minőségének része például a külföldi tanulmányi időszak vagy szakmai gyakorlat megfelelő előkészítése és nyomon követése, a mobilitási időszak alatt megszerzett ismeretek elismerése, a kiutazás megszervezésében vagy a hazatérésben, visszailleszkedésben nyújtott segítség.
Ami a mobilitáshoz való hozzáférést illeti, a felsőoktatásban tanuló hallgatók, egyetemi oktatók helyzete a legkedvezőbb. Ezzel szemben a szakképzésben tanulók, a kis- és középvállalkozások, valamint a szociálisan hátrányos helyzetűek és a fogyatékkal élők részvételét számos tényező akadályozza. A mobilitáshoz való hozzáférést segítheti például a célcsoport igényeihez szabott tanácsadás és képzés biztosítása, a mobilitási lehetőségek feltételrendszerének rugalmasabbá és kedvezőbbé tétele, a jobb tájékoztatás, a mobilitáshoz szükséges szociális és kommunikációs készségek erősítése, az előzetes kompetenciák elismerése.
Ennek a konferenciának nem volt célja a helyzetelemzés vagy konkrét megoldási javaslatok megfogalmazása, hiszen ez már megtörtént számos korábbi rendezvény során. Ezúttal még gyakorlatiasabb szempontok vezették a szervezőket: olyan, már megvalósult vagy folyamatban lévő mobilitási projekteket, kezdeményezéseket mutattak be, amelyek példaértékű megoldásokkal mintaként szolgálhatnak döntéselőkészítők, szakértők, mobilitással foglalkozó gyakorlati szakemberek számára egyaránt.
A Tempus Közalapítvány által szervezett rendezvény az "Oktatás és képzés 2010" munkaprogram 2005. évi munkatervének része, megvalósulását az Európai Bizottság és az Oktatási Minisztérium támogatta.
Az előadások anyagai letölthetőek
Az "Oktatás és Képzés 2010" munkaprogram megvalósítása - szakértői konferencia
Budapest, 2004. október 22.
Az Oktatási Minisztérium és a Tempus Közalapítvány közös szervezésében megvalósuló rendezvény célja az volt, hogy szakértői körben megismertesse az "Oktatás és képzés 2010" munkaprogram megvalósításán dolgozó munkacsoportok tevékenységét, eddig elért eredményeit és további feladatait.
A konferencia fórumot biztosított a nemzeti munkacsoportok tagjai és az érintett szakértők, döntéshozók közötti tapasztalatcseréhez, továbbá alkalmat adott arra, hogy meginduljon a hálózatosodás az egyes munkacsoportok között, és így az egyes munkaterületek - a Munkaprogram szellemében - egységes rendszerré álljanak össze. Az eredmények, konklúziók alapul szolgálnak a nemzeti álláspont kialakításához és a prioritások megfogalmazásához, ami az alapfeltétele annak, hogy az európai célkitűzések megvalósításában a jelenlegi követő gyakorlatot proaktív megközelítés válthassa fel.
