Egy nyelvtanárasszisztens kalandjai Norvégiában

2012 | Köznevelés | szakmai gyakorlat | Pest | Huszka Andrea (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar)

Címkék: Önálló munkaszervezés, Differenciált óraszervezés, Nem szakrendszerű óra

Miért pályáztál külföldi tanítási gyakorlatra?

Még az egyetemi tanulmányaim során hallottam a Comenius tanárasszisztens programról, de végzősként a szakdolgozatok és a záróvizsgára való felkészülés mellett nem tűnt jó ötletnek, hogy megpályázzam. A diploma megszerzése után azonban már semmi akadálya nem volt annak, hogy jelentkezzek. Frissdiplomásként nagyszerű lehetőség volt, hogy kimehettem külföldre fél évre, és megismerhettem egy ilyen fejlett ország oktatási rendszerét és módszereit.
Az egyetem alatt Erasmus ösztöndíjjal Finnországban töltöttem egy félévet, ahol szintén hallgattam pedagógiai tárgyakat. Érdekesnek találtam a finn oktatási rendszert, és maga az ország és a kultúra is nagy hatással volt rám, így leginkább Finnországba szerettem volna visszamenni, de a pályázati űrlapon Norvégiát is megjelöltem, így kerültem végül ebbe a norvég faluba. Utólag egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.

Hogyan sikerült beilleszkedned az idegen nyelvi környezetbe, és mennyire tudtad hasznosítani előzetes nyelvi kompetenciáidat?

Amikor kimentem, angolul és németül beszéltem, és mind a két nyelvet nagyon jól tudtam hasznosítani. Angolul szinte mindenki beszélt, és néhányan németül is. A felkészülés során próbáltam megismerkedni a norvég nyelvvel is, de ez persze kevés volt ahhoz, hogy kint pusztán norvégul kommunikáljak. Maga a felkészülés egyébként nagyon izgalmas időszak volt, hiszen ez a tanítási gyakorlat több szempontból is sajátos volt. Åkra, ahol a gyakorlatot töltöttem, egy kb. 180 fős kis falu a fjordvidék kellős közepén, 50 km-re a legközelebbi településtől. Mivel tömegközlekedéssel a falu nem megközelíthető, már maga a kiutazás is komoly szervezést igényelt: a nagyjából 29 órás út során utaztam repülővel, vonattal, hajóval és autóval is.
Az iskolába összesen 32 gyerek járt, 1-10. osztályos korig, de csak 3 összevont osztály volt. Ez már eleve nagy kihívást jelentett, hiszen legtöbbször egyszerre többféle órát kellett tartanom. Persze soha nem voltam egyedül az órákon, és mindig sok segítséget kaptam, de így is nagyon gyorsan meg kellett tanulnom megosztani a figyelmemet, és jó leckét kaptam hatékony munkaszervezésből és differenciálásból is.
A másik nagy kihívást a kezdeti időszakban a tantárgyak sokfélesége jelentette. Eredetileg nyelvtanárként jelentkeztem erre a programra, de mivel ennyire kevés diák és osztály volt az iskolában, a nyelvórák önmagukban nem tették volna ki a szükséges óraszámot. Így gyakran olyan órákon is részt kellett vennem (például matematika, zene, testnevelés, háztartástan), ahol az oktatás norvégul folyt.

A fogadó intézmény milyen módon támogatta munkádat?

A gyakorlat során mindenkitől nagyon sok segítséget kaptam szakmailag és egyéb kérdésekben is. A mentorom már a kezdetektől nagyon sok szabad teret adott, és kíváncsian várta a tanórákkal kapcsolatos ötleteimet. Mivel az összevont osztályokban való oktatás sokkal több szervezést igényel, így a tanároknak sokkal szorosabban együtt kell működniük. Ez azért volt jó, mert így bármilyen kérdésemmel szinte bármelyik tanárhoz fordulhattam.
Szerencsém volt, mert a gyerekek nagyon érdeklődőek voltak a személyem és a magyar kultúra iránt is. Nagyon kevés fegyelmezési problémával találkoztam, ami számomra szintén nagy segítséget jelentett, mert így sokkal jobban tudtam a tanításra koncentrálni.
Az iskola tágabb környezetébe is sikerült nagyon jól beilleszkednem. Egy ilyen kis faluban az emberek jobban egymásra vannak utalva (pl. utazás, bevásárlás, helyi közösségi események megszervezése szempontjából). A falu lakói mindent megtettek azért, hogy az elszigeteltség ellenére se szenvedjek hiányt semmiben, és hogy elkerüljön a téli sötétség és bezártság miatt gyakran előforduló depresszió.

Milyen hatást gyakoroltak rád a tanórai és tanórán kívüli tevékenységek?

Túl azon, hogy megszerezhettem első valós tanítási élményeimet, nagyon sokat tudtam meg a norvég oktatási rendszerről tágabb értelemben véve is.
Számomra az egyik legszembetűnőbb különbség a magyar és a norvég oktatási rendszer között, hogy Norvégiában a gyerekek sokkal több szabad teret kapnak. Mindenki a saját tempójában halad a tananyaggal, és még abba is van némi beleszólásuk, hogy miről szeretnének tanulni. Norvégiában a tanrend kevésbé kötött, inkább célkitűzéseket tartalmaz, mint konkrét elsajátítandó ismereteket, így sokszor a tanárok a gyerekekkel együtt tervezik meg, hogyan szeretnék elérni a kitűzött célokat.
Nagyon sok tanórán kívüli programon is részt vettem. Nagyon izgalmasak voltak például az iskolai hegyi túrák. Érdekes, hogy ott már egészen kicsi korban megtanítják a gyerekeket a késsel bánni, tüzet rakni, illetve felkészítik őket arra, hogy mit tegyenek, ha eltévednek az erdőben, rájuk esteledik, vagy esetleg megsérülnek, és nem tudnak segítséget hívni. Számunkra ezek talán nem tűnnek valós fenyegetéseknek, de ott, ahol csak elvétve akad egy-egy ház, és nincs mindenhol térerő, ez tényleg reális veszély.

Mi volt a legmeghatározóbb élmény, amit megemlítenél a tanítási gyakorlattal kapcsolatban?

Nem tudnék egy élményt kiemelni. A legnagyszerűbb talán az volt, hogy remek embereket és diákokat ismerhettem meg, akikkel még most is tartom a kapcsolatot. A gyakorlat ideje alatt a mentorom családjával éltem, ahol a kezdetektől fogva családtagnak tekintettek, és a falusi közösség is teljes jogú tagjaként kezelt, így egy fél évig szinte norvégként élhettem Norvégiában.

Az interjút készítette: Szilágyi Róbert