Kibújni a csigaházból - önbizalmat adott a Comenius

2010 | Köznevelés, Szakképzés | hátrányos helyzet | Budapest | Terézvárosi Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola - Kecskeméti Mária

Címkék: Vizuális készségek, Szóbeli szövegértés, szövegalkotás, Önálló tartalom és információgyűjtés, feldolgozás, Személyes és társas készségek, Projektszerű megvalósítás, Játék

Internetezés helyett túra és retróbuli

„Öt ország diákjai vesznek részt a programban, a folyamat végeredménye egy közös társasjáték lesz. Kérdőíveket készítettünk: megkérdeztük a szüleinket, nagyszüleinket, hogy miket csináltak délutánonként meg hétvégén, amikor még nem volt internet, Facebook, okostelefon” – meséli Mária a projektjük lényegét. „Anyu szívesen emlékszik erre az időszakra, végignevette, amikor az úttörő meg kisdobos élményeiről mesélt. Szóba került az önkéntesség is: rácsodálkoztam, hogy a gyümölcsszedés nyaranta úgymond kötelezőnek számított. Érdekes volt viszont, hogy ezeket leszámítva nem sokban különböztek a magyar, az olasz vagy éppen az angol szülők programjai.”
Mária kilencedikben még csak a háttérben dolgozott, segített az osztálytársaknak, és hallgatta az utazásokról szóló beszámolókat. Tizedikben maga is belépett az akkor induló programba, és azóta aktív résztvevő, így a retro-projekt eddigi két külföldi találkozójára is elutazhatott Olaszországba, illetve legutóbb egy walesi farmra. Mária lelkesen mesél az utakról: „Minden találkozón tartunk egy számítógép- és mobilmentes napot, ez érdekes módon nem is okozott gondot. Nekem legnagyobb élmény a londoni városnézés volt, meg a márciusi olaszországi retróbuli. Anyukámat és a tanárokat is kikérdeztem, milyen ruhákat hordtak akkoriban, az ő elmondásuk alapján választottam a lábmelegítőt, a nagy fülbevalókat, a feltűrt ujjú farmeringet. Nagyon vicces volt.”

Közös munka, közös nyelv

A projekttalálkozók számtalan élményt és fejlődési lehetőséget tartogattak számára. Minden utazásra hónapokat készülnek: a végeredményhez – a társasjátékhoz – készítenek kérdéseket, feladatokat tartalmazó kártyákat, valamint táblázatokat, prezentációkat szerkesztenek. De a program kevésbé szakmai részei is hasznosak. Mivel Mária rendszeresen táncol, és klubokba, versenyekre is jár fellépni, minden alkalommal ő készített koreográfiát és tanította be a többieknek a találkozókon. „Először nehezen oldódtam fel, de aztán megismertük egymást. Esténként együtt hülyéskedtünk és persze táncoltunk” – mondja az egyébként visszahúzódó lány. Szívesen mesél arról, hogy bár a zenei ízlésben akadtak különbségek, a közös tánc, a zene mindig felszámolta az esetleges személyes különbségeket és a nyelvi akadályokat is.
A diákok a találkozók közötti időszakokban sem tétlenek. „Folyamatosan tartjuk egymással a kapcsolatot. Van egy saját Facebook-csoportunk, ott szoktunk beszélgetni. Ezen kívül közösen készítünk egy külön weboldalt a programnak és egy online magazint, abba is kell cikkeket írnunk.”

Leküzdeni a nehézségeket

Ezek az összetett feladatok szinte észrevétlenül, számos téren hoztak magukkal fejlődést. „Nagyon sok haszna van, hogy bekerültem a programba. Először is, hogy kijuthatok ezekbe az országokba. Sokat fejlődött a nyelvtudásom. Az angolok hadarnak, az olaszok meg nagyon erős akcentussal beszélnek, de már megértem őket. A számítógépes készségeim is sokat alakultak, hiszen Excel táblákat, bemutatókat gyártunk, és a kártyákat is géppel szerkesztjük.”
Máriának kilencedikben – az ötéves képzés első, heti tizenkét angolórával járó évében – sok gondot okozott az angol szavak tanulása, ekkor derült ki, hogy diszlexiás és diszgráfiás. Fejlesztőpedagógushoz kezdett járni. „Bámulatos a fejlődése” – meséli Szűcs Marianna angoltanár, a projekt koordinátora. „Nem csak az angol helyesírása, de az egész személyisége rengeteget fejlődött a projekt hatására.” Maga Mária is büszke erre. „A saját bőrömön tapasztaltam meg a program előnyeit: bátrabb lettem, nem izgulok már annyira, amikor prezentációt kell tartani, és oda merek menni például megkérdezni valamit a külföldi diákoktól.” Ahogyan az is növekvő önbizalmáról árulkodik, hogy az utazásra készüléskor még azt mondta, nem fog részt venni a walesi vadvízi evezésen, majd a helyszínen mégis úgy döntött, belevág.

Kemény munka – profi prezentáció

A roma származású diáklány saját bevallása szerint sokan irigykednek azokra, akik kiutazhatnak, de sok munka is van mindebben. „Vannak, akik irigyelnek, kérdezgetnek, de maguk mégsem tesznek semmit, hogy bekerüljenek. Ha valaki beszól, az arra ösztönöz, hogy még keményebben dolgozzak. Plusz hozadék, hogy mára a Comenius-részvétel egyfajta presztízst jelent az iskolában.”
Marianna tanárként még több apróságban vesz észre fejlődést. „Határidőre teljesíteni, csapatban dolgozni, elköteleződni hosszú távra a sok pluszmunka mellett – ez mind nagyon hasznos volt Mária számára. A diszgráfia ellenére ma már rendszeresen cikkeket, fogalmazásokat ír. Ő is elsajátított egyfajta alap-igényességet: ha valamit kiad a keze közül, akkor abban ne legyen hiba. Megtanulta, hogyan tartson prezentációt – akár olyan szempontból is, hogy akkor kicsit figyelmesebben válassza ki a ruháját.” Mária mindezt nagyon hasznosnak érzi a jövőre nézve is, hiszen egyszer marketinggel, reklámmal szeretne foglalkozni. „Szeretnék új dolgokat tanulni és emberekkel kapcsolatot tartani” – vallja – „mindehhez nagyon sokat adott ez a tapasztalat.”

Szorgalommal a hátrányos helyzet ellen

„A projektbe nem csak annak volt esélye bekerülni, aki a legjobb, hanem annak is, aki aktívan részt vesz a munkában” – avat be a program koordinátora, Szűcs Marianna. „Olyan gyerekek utaztak ki, akiknek pár éve esélye sem lett volna erre, de szorgalommal, a kemény munka eredményeként ők is bekerülhettek. Minden úton volt velünk olyan diák, aki sosem volt még külföldön, sosem repült, nem volt útlevele. Nem csak tanulási nehézségekkel küzdő diákok utaztak velünk, akiknek nagyon sok fejlődést jelentett ez a program, hanem szociálisan nehéz helyzetben élők is. Némelyeknek gondot jelentett, hogy legyen egy túracipője, egy kabátja, amit elhozhat. Számukra a részvétel hozadékai még jelentősebbek. A külföldi utak során megtapasztalhatták a kulturális különbségeket, és azt, hogy viselkedésükkel nem csak az iskolát, de az egész országot is képviselik. Azt hiszem, ez fontos tapasztalás.”

Az interjút készítette: Balogh Fruzsina