Francia kapcsolat

1995 | Szakképzés | cégek és oktatás, a munka világa, interkulturális tapasztalat, mobilitás, munkaerőpiac, nyelvtudás, szakmai gyakorlat | Fejér | Prém Tamás

Prém Tamás ácsmester pályája nem mindennapi. A székesfehérvári vállalkozó az elsők között vett részt 1995-ben azon a franciaországi továbbképzési programon, amit az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége szervezett (és szervez azóta is) fiatal építőipari szakmunkások számára. A Les Compagnons rendszerben eltöltött hét év egy nemzetközileg is elismert mesteri címet, az ehhez szükséges magas szintű szakmai tudást és igényességet, valamint a mai napig élő szakmai és baráti kapcsolatokat hozott számára.

A képzés és a gazdaság szereplőinek együttműködése a záloga annak, hogy jól felkészült, a valós igényeknek megfelelő tudással és készségekkel rendelkező fiatalok lépjenek a munkaerőpiacra. A Leonardo da Vinci program mindezt gyakornoki programok, együttműködések és innovációtranszfer projektek támogatásával segíti.
„Mikor letettem a szakmunkásvizsgámat, még létezett Székesfehérváron az Alba Regia építőipari vállalat, ahol én tanulóként dolgoztam, majd maradtam néhány évet. Az akkori főnököm szólt, hogy van egy gyakornoki lehetőség. Mikor megkérdezte, hogy miért szeretnék Franciaországba menni, azt feleltem, hogy a kaland, az utazás és esetleg a jobb kereseti lehetőség miatt. Ott továbbképzésre és tanulásra van lehetőség, és én úgy mentem ki, hogy ennek tudatában voltam. Pedig a legelső kiutazó csoportban voltam, és bedobtak a mély vízbe, bele se gondoltunk, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Végigcsináltam az egy évet, aztán haza kellett jönnöm a katonaság miatt, de mivel utána is éreztem magamban kedvet, és azt, hogy szükségem van erre a közegre, végigjártam az egész Compagnons-t.”

Tamás 5 év alatt teljesítette a Tour de France-ként elnevezett vándoréveit, majd mestermunkájának, a szentendrei skanzenben lévő szélmalom kicsinyített másának elkészítésével ő maga is mesterré vált, Compagnon lett. Ezután még két évig maradt a képzési rendszerben, ahogy ő mondja, segíteni, a fiatalokat tanítani. És hogy ő mit tanult, tapasztalt ez alatt a hét év alatt? Így vall erről:
„A Compagnons nagyon nagy előrelépést jelentett nekem. Már az első év után arra buzdítottam a fiatalokat, hogy legalább egy évre el kell menni külföldre, mert az eltérő kultúra, az emberek, egy teljesen más közeg hatására nyitottabb lesz az ember, és kinyílik előtte a világ. Ebben a francia emberek nyitottsága is sokat segít. Önállóságot ad már önmagában az is, hogy valaki elmegy ilyen távolra a családjától, ahol csak magára számíthat – bár ez a Compagnons esetében nem feltétlenül igaz, mert itt nagyon jó rendszer támogatja a fiatalokat, kitakarított szobák és kész vacsora várja őket, mire hazaérnek a munkából. Az embernek csak arra van gondja, hogy dolgozzon, tanuljon és szórakozzon. A Compagnons olyan, mint egy nagy család, a kistestvéreket segítik a nagyobbak, a házvezetők (prevot) olyanok, mint az apák, és vannak az „anyapótló” házinénik, akikhez a hazatérő fiatalok sokszor benéznek munka után kicsit beszélgetni. Az egész valóban nagyon emlékeztet egy családra.”

Hazatérve egyéni vállalkozóként dolgozott egy fővállalkozóval, majd éppen akkor, amikor a váltás gondolata megfogalmazódott benne, felkereste őt egy francia Compagnon társa, Jeremy Leclerc. A francia ácsmester évekkel azelőtt Székesfehérváron töltött egy évet a Compagnons vándorévei során, innen származott az ismeretség. Jeremy a Franciaországban működő passzív faházakat gyártó cégének tevékenységét akarta Magyarországra is kiterjeszteni, ehhez kérte Tamás segítségét. „Ebben a magyar cégben lettem én ügyvezető. Én vettem fel az alkalmazottakat, és vezettem a könnyűszerkezetes passzív házak gyártását és részben az összeállítását. Mindemellett végeztünk még egyéb ács és tetőfedő munkákat is.” És hogy honnan értett Tamás a cégvezetéshez is? Nos, ezt is a Compagnons keretében sajátította el, ahol a legkülönbözőbb témájú 1-2 hetes tanfolyamokon vehettek részt a fiatalok, így tanulhattak például vállalati menedzsmentet, statikai számításokat, lépcsőépítést, számítógépes rajzolást és tervezést is.

Tamás szerint fontos, hogy megbízható legyen az ember, és betartsa az ígéreteit. Éppen ezért szem előtt tartja, hogy mit tud elvégezni, és ha nem tud biztonsággal tartani egy határidőt, akkor azt a munkát inkább nem vállalja el. Arra törekszik, hogy egy olyan céget alakítson ki, ahol jó minőségű és gyors munkát végeznek. Külföldön szerzett szakmai tudása és hozzáállása ebben a törekvésében minden bizonnyal segíti őt.