Egymást ösztönző oktatói és hallgatói mobilitás

2011 | Felsőoktatás | mobilitás | Budapest | Schiffer Csilla - Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola

Schiffer Csilla 1996-ban szerezte első diplomáját a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. 1999-ben Erasmus ösztöndíjjal a kölni egyetemen tanult (Erziehungswissenschaftliche Fakultät). 2001-ben végzett az ELTE BTK-n pedagógia szakos középiskolai tanárként. 2003 óta oktat külföldi erasmusos hallgatókat a gyógypedagógiai karon. Több nemzetközi felsőoktatási tantervfejlesztési program és nemzetközi kutatás résztvevője. 2010-ben doktori fokozatot szerzett az ELTE Neveléstudományi doktori iskolájában.

Hogyan lépett az életébe az Erasmus, és most milyen kapcsolatban vannak?

Amikor az Erasmus programmal 1999-ben kapcsolatba kerültem, akkor végzős pedagógia szakos hallgató voltam az ELTE BTK-n. A Kölni Egyetemre pályáztam egy vendégfélévre. Ez a félév meghatározó emberi és szakmai élményt jelentett, amelyet mindig elmesélek az egyetemünkre érkező külföldi hallgatóknak is.
Karunk minden őszi félévben ajánl német és angol nyelvű kurzusokat Erasmus hallgatók számára, akik már több éve 20-30 fő közötti létszámban jelentkeznek hozzánk. Ma már az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktatójaként minden őszi félévben nekik tartok német nyelvű kurzusokat a gyógypedagógia történetéről. Érdemes tudniuk nekik is, hogy 1900-ban a magyarországi volt az első egységes gyógypedagógus-képzés, és hogy a gyógypedagógia tudománya mint „közép-európai találmány” közös nemzetközi együttműködéseink eredményeként jöhetett létre.
Részt veszek a magyar hallgatókat tájékoztató programokon is, és személyes élményeimet is szívesen megosztom tanítványaimmal, bátorítom őket külföldi gyakorlaton való részvételre vagy tanulmányokra.

Milyen készségeket, kompetenciákat, személyes tulajdonságokat tart elengedhetetlennek ahhoz, hogy valaki jó tanára legyen a külföldi diákoknak?

A nyelv és a kultúra ismerete mellett a nemzetközi szakmai eredményekben is friss, naprakész tájékozottságot kíván ez a feladat. Ezt azonban nemcsak megkívánja, hanem segíti is azzal, hogy esetenként magam is tanulok a tanítványaimtól. Úgy tapasztaltam, hogy a külföldi vendéghallgatók a nyitott, közvetlen és személyes kommunikációt nagyra értékelik, hiszen az Erasmus kurzusok nem a saját egyetemükön megszokott „tömegképzés” keretein belül zajlanak. Számomra élményszerű a hallgatók egyéni szakmai érdeklődésére épülő kisebb (6-15 fős) létszámú szemináriumi keret. A külföldi hallgatók többnyire idősebbek a hazaiaknál, egyúttal több gyakorlati szakmai tapasztalattal is rendelkeznek, így határozottabb irányú érdeklődéssel közelítenek egy-egy téma felé.
Érdekesség, amire magam is rácsodálkoztam, hogy a külföldi hallgatóknak is igényük van arra, hogy beszélhessenek magyarul. Egy kölni vendéghallgatónk esetében 2008-ban azt tapasztaltam, hogy nemcsak a magyar nyelv megértése, de a szóbeli kifejezőkészsége is kiemelkedő, holott mindössze 1 éve tanult magyarul. A féléves Erasmus beszámolóját ő magyar nyelven tartotta, amellyel óriási sikert aratott a magyar hallgatók és természetesen az oktatók körében.

Mit tesz a kar és Ön személy szerint azért, hogy még élénkebb külföldi kapcsolataik, erasmusos cirkulációjuk legyen?

Kollégáimmal együtt gyakori résztvevői vagyunk nemzetközi konferenciáknak, és szívesen hívnak meg minket nemzetközi együttműködési programokba. Karunk több munkatársa egy-egy külföldi egyetem oktatója, illetve rendszeres vendége egyes nemzetközi képzések oktatói csapatának. Élénk oktatói együttműködéseket tartunk fenn, amelyek előadásai során gyakran csodálkoznak rá külföldi hallgatók a magyar gyógypedagógia egyes kutatásaira, gyakorlati fejlesztéseire, és vonzóvá válik számukra a karunkon történő tanulás lehetősége.
Az Erasmus számomra hallgatóként és oktatóként is sokat jelent. Idén például egy korábban kezdődött nemzetközi kutatásom partnerintézményével, a zürichi Egyetemmel kötöttünk kari megállapodást Erasmus oktatói és hallgatói cseréről. Ez reményeim szerint ősztől kezdődően sokat segít majd nekem a már folyó közös kutatásunk lezárásában, illetve új közös kutatási témák is felmerülnek már a jövőtervünkben. Így nem csak a múltam, de a jövőm részeként is számítok az Erasmusra.