Diákfilmek a vészkorszakról - a Vitrin projekt

2015 | Köznevelés | aktív állampolgárság | Budapest | Anthropolis Antropológiai Közhasznú Egyesület

Új, a középiskolai történelemtanításban is alkalmazható módszert vezetett be az Anthropolis Antropológiai Közhasznú Egyesület. A digitális történetmesélés lényege, hogy a tanulók fényképek, tárgyak segítségével személyes élményeiket, családi történeteiket dolgozzák fel úgy, hogy a végeredmény egy másokkal is megosztható kisfilm legyen. A Vitrin projekt keretében a holokauszt időszakáról születtek megrázó, megdöbbentő és elgondolkodtató alkotások.

Olyan oktatási módszert próbált ki és vezetett be az Anthropolis Antropológiai Közhasznú Egyesület az Európai Unió Európa a polgárokért programjának segítségével, ami alternatívát jelenthet a középiskolai történelemtanításban is. A digitális történetmesélés (digital storytelling, DST) technikáját egy különleges, A Soá családi narratívái – Vitrin projekt címet viselő kezdeményezés keretében először pedagógusoknak tanították meg, akik aztán egyéni és csoportos munka keretében arra bíztatták diákjaikat, hogy keressenek olyan tárgyakat és azokhoz köthető családi történeteket, anekdotákat, amelyek valamilyen módon kapcsolhatók a zsidóság második világháborúban elszenvedett tragédiájához.

"Akár kellemes, akár nehéz emlékekről van szó, a folyamat végére tisztábban látod, mit is jelentett számodra. Felemelő és megerősítő élmény, ami közelebb visz magadhoz" állítja a digitális történetmesélés módszerről Máté Barbara tréner, coach.
A feltárt emlékek mellé a tanulók fotókat, képanyagot kerestek, majd egy rövid forgatókönyvet írtak, és digitálisan rögzítették, végül megvágták a történetet. Megrázó, megdöbbentő, elgondolkodtató kisfilmek egyaránt születtek.

MA MÁR TUDJÁK: A FILM BENNÜK VAN

"Az volt a célunk, hogy minél több embert meggyőzzünk: a holokauszt korántsem csupán a zsidóság ügye. Ugyanakkor el akartuk kerülni ennek a tragédiának a hollywoodi stílusú feldolgozását, vagy azt, hogy a gyerekek elsősorban az elhunytakra, elhurcoltakra vonatkozó számokkal tegyék súlyossá a mondanivalójukat. Bár találkoztunk olyan reakciókkal, amelyek szerint nem kellene ’már megint’ ezzel a témával foglalkozni, az elért eredmények igazolnak bennünket és igazolják a Vitrin projekt létjogosultságát" mondta Nagy Balázs, a projektben dolgozó egyik tréner.

Három napos tréningek keretében 15 tanárt készítettek fel a digitális történetmesélés módszerének átadására, aminek három fő fázisa a gyerekek ösztönzése a számukra fontos történetek megtalálására, azok saját szavaikkal, illusztrációikkal való elmeséltetése és a megosztás – akár szűk családi, iskolai körben, akár az interneten a széles nyilvánossággal.

Az egyik részt vevő pedagógus beszámolója szerint az ő 12 önkéntes diákból álló csoportjában eleinte csak lassan jöttek a történetek és a tárgyak, a gyerekek sokszor elbizonytalanodtak, mondataik megbicsaklottak, húzták az időt. Egészen addig, amíg a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában tett látogatás alkalmával nem találkoztak egy fiatal rabbival, aki közvetlen stílusával gyorsan áttörte azokat a falakat, amiket a diákok önmaguk és a téma köré felhúztak. A tanulók bírálni kezdték a holokauszttal való szembe nem nézés gyakorlatát, és gyorsan megszületett az első kisfilm, amit sorozatban követett a többi. Ma már tudják, hogy a film bennük van, és azt is: a válaszok helyett olykor bőven elég, ha a kérdéseket keresik.

A MÓDSZER

A Vitrin projekt során összesen 64 digitális kisfilm született – ezek közül 36 publikus, megtekinthetők a www.vitrinmesek.hu címen is –, a módszert elsajátító tanárok pedig újabb és újabb évfolyamokat taníthatnak meg a DST technikájára. Tucatnyi pedagógus részletes élménybeszámolóval szolgált a projekt megvalósítóinak, és a Vitrint akadémiai érdeklődés is kísérte a többi között az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Central European University (CEU) részéről. DVD formájában módszertani kiadvány is született a projekttel kapcsolatos tapasztalatokról.

"A DST nem csak a nyelvi, szociális és digitális kompetenciafejlesztés kiváló módszere, de egyéni igényekhez igazítható, ráadásul a 10-18 éves fiatalok érdeklődési köréhez közel álló eszközöket és nyelvet használ" hívta fel a figyelmet Nagy Balázs. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a diákok megtanultak a korlátozott terjedelemhez igazodva fogalmazni (a DST esetében ez szóban 1,5-2,2 perc, írásban pedig 180-320 szó), és nagyon rövid idő alatt elsajátították a számítógépes vágóprogram használatát is, amiből később szabadidejükben – vagy akár a pályaválasztáskor – is profitálhatnak.

"Bízunk benne, hogy a módszertant egyre több iskola veszi majd át, és teszi képzése részévé" tette hozzá Nagy Balázs.

EURÓPA A POLGÁROKÉRT

A Vitrin projekt az Európai Bizottság Európa a polgárokért programjának keretében valósult meg, amelynek célja, hogy ösztönözze a polgárok aktív részvételét a közös Európa építésében.

A Vitrin projekt célcsoportjában a 10 és 18 év közötti diákok és tanáraik tartoztak, a cél pedig az volt, hogy a kutatómunkára mind a zsidó, mind a nem zsidó származású családok gyermekeit ösztönözzék.

A digitális történetmesélés módszerének lényege, hogy a tanulók fényképek, tárgyak segítségével személyes élményeiket, családi történeteiket dolgozzák fel úgy, hogy a végeredmény egy saját hanggal kísért, adathordozók (DVD-k, CD-k) révén vagy az interneten a közösségi oldalak vagy a YouTube segítségével megosztható kisfilm legyen.

A megvalósításban az Anthropolis Antropológiai Közhasznú Egyesület partnere volt a zsidó kultúra ápolása és az emlékezés iránt elkötelezett Lindenfeld Partners, valamint az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH).

Willin-Tóth Kornélia