Közösségteremtés művészeti alkotásokkal

2015 | Felnőtt tanulás | aktív állampolgárság, hátrányos helyzet, művészet, nívódíjas projekt, szociális kompetenciák | Baranya | Pécsi Szín-Tér

Címkék: Vizuális készségek, Kreatív gondolkodás, Kritikai gondolkodás, Személyes és társas készségek, Drámajátékok bevonása

Különleges falfestményt is készítettek abban a projektben, amely több éves börtönszínházi és úgynevezett „murales” tevékenységek találkozásából született. A közös munka során a maradandó művészeti érték teremtése és a közösségi alkotás fontossága egyaránt jelen volt, mint személyiségfejlesztő erő. Ez a kettősség adta a projekt jelentőségét.

Mit jelent a „murales”?

A kifejezés Dél­Amerika spanyol nyelvterületeiről származik, de ma már más nyelvekben, például az angolban is használatos fogalom. A jelentése a graffitihez hasonló falfestmény, azzal a különbséggel, hogy nem egy ember készíti, hanem közösségi alkotómunka eredményeként születik meg. Ebben a projektben azért is használtuk ezt a fogalmat következetesen, mert az egyesület egyik vezetője, Katona Krisztina dél­amerikai tanulmányai során ismerkedett meg ezzel a műfajjal, s ezek a szellemi gyökerek fontosak maradtak a későbbiek során is. Művészpedagógusok szerte a világon gyakran használják ugyanezt a technikát kimondottan közösségfejlesztő céllal hátrányos helyzetű fiatalok körében.

Hogyan találkozik a falfestés a színházzal a börtön falain belül?

A Pécsi Szín­Tér Egyesület 2007 óta foglalkozik kulturális tevékenységgel a Pécsi Fiatalkorúak Börtönében, elsősorban közösségi falfestés keretében. 2013­ban ebben a projektben született az első falfestmény a Pécsi Előzetes Felnőtt Elítélt Börtön udvarán, amelyet egy színházi performance is kísért. Ez a találkozás annak köszönhető, hogy a projektben az egyesület munkacsoportja kiegészült helyi színház-pedagógiai szakemberekkel, így nagyszabású és magas színvonalú eredmény születhetett a szociális közösségi művészet terén. 2014­ben Kecskeméten jött létre ismét murales program, amely szintén egyedülállónak mondható, mivel a résztvevők női fogvatartottak voltak.

Mennyire voltak együttműködőek a hazai büntetés-végrehajtási intézmények?

Kifejezetten nyitottak voltak a börtönszínházi kezdeményezésre, de persze csakis az intézettel szembeni következetes lojalitás mellett. A börtönöknek érdekében áll az olyan civil kezdeményezések befogadása, amelyek költségmentesen segítik az ottani munkát és a fogvatartottak szabadidejének lekötését. A börtönnevelők megfigyelései alapján összességében azt mondhatjuk, hogy a börtönszínházi tevékenység csökkenti az intézeten belüli erőszakos cselekedetek számát.

Mit gondol, milyen szerepet tölt be a projekt a fogvatartottak társadalmi integrációjában?

A női fogvatartottak esetében például megfigyelhető, hogy az elveszett női identitás újra megtalálása kapott hangsúlyt. A felnőtt férfi előzetes fogvatartottak körében pedig az egyéni érdekeket meghaladó, alkotó jellegű közösségi élmény jutott érvényre, amit a legnehezebb kialakítani egy börtönben. Azt gondolom, ezek a későbbi reintegráció alappillérei lehetnek.

Milyen visszajelzést kaptak a projektben részt vevő fogvatartottaktól? Mik voltak a legpozitívabb hozadékok számukra?

A felnőtt elítéltek esetében a közel fél éves csoportos munkát egy intenzívebb másfél hónap, majd egy teljesen intenzív (napi 6­8 órás munkát jelentő) két hét zárta le.  Ezt követően nem volt közvetlen folytatás, ezért nagy űrt és hiányt hagytunk a részvevőkben, akik arról számoltak be, hogy a börtönbeli semmittevés így sokkal elviselhetetlenebbé vált. Ebből is kiderült számunkra, hogy a büntetés­végrehajtás javító szerepe a tevékenységben, a munkában, játékban, alkotásban, vagyis a szabadidő lekötöttségében rejlik, s nem kényelmi vagy fegyelemszabályozási szempontokban. A nem elnyomó, hanem alkotó jellegű közösségteremtés nélkülözhetetlen elem a börtönök javító­nevelő funkciójában.

Mikor válik érezhetővé a projekt hatása? Tudják mérni vagy vizsgálni a hatásokat?

Nincsenek pontos eszközök, hogy statisztikát vezessünk a börtönszínházban résztvevők börtönelhagyás utáni visszaeséséről vagy sikeres társadalmi integrációjáról. A személyes tapasztalatok és eddigi példák azt mutatják, hogy a résztvevők többsége megtalálta a helyét a társadalomban, s a börtönszínház kimondottan pozitív élményt jelentett a számukra. Azonban soha nem tudhatjuk meg biztosan, hogy ez másként alakult volna­e az adott foglalkozás hiányában.

Hoz-e újat a hazai szakmai környezetbe egy ehhez hasonló nemzetközi együttműködés?

Ma már egyre elterjedtebb a börtönszínházi tevékenység a hazai intézetekben. A pályázat szorosan kapcsolódott korábbi Grundtvig börtönszínházi projektekhez, ám ebben az esetben nem művészeti szervezetek, hanem büntetés­végrehajtási intézetek és civil egyesületek nemzetközi összefogása és együttműködése valósult meg. Jónak tartom, ha a civil környezetben megvalósított eredményes csapatmunka hatni tud az intézményi, egymásra épülő, hierarchikus együttműködési modellekre.

A sikeres projektnek lesz-e folytatása?

A projektnek van folytatása. Szervezeti szinten újabb murales projektek folyamatosan zajlanak, míg a börtönszínház egész Magyarországon elterjedőben van, ami egy döbbenetes változás szinte néhány év leforgása alatt. Ez a folyamat világjelenség, s hazánkba is vélhetően több csatornán keresztül szűrődött be. Míg 6­7 évvel ezelőtt kuriózumnak, lehetetlen vállalkozásnak tűnt, addig ma már itthon is lassan kezd „divattá válni” a börtönszínház.      

Az interjút készítette: Várterész Flóra

Intézmény: Pécsi Szín-Tér Projekt címe: New way to social skills - Új utak a szociális készségek fejlesztéséhez Koordinátor: Pintér Géza Honlap: www.grundtvig-socialskills.com

A 2015-ös év további díjazottjairól ITT olvashat, a 2014-es és 2016-os év Nívódíjas projektjeit pedig ITT tudja elérni!

A képek kattintással nagyobb méretben is megtekinthetőek.