A fenntartható városi mobilitás az autó helyett az embert helyezi középpontba
Partner hír | 2023.05.26.
Pályázóink hírei | EU, Felsőoktatás
Interjú a Széchenyi István Egyetem zöld szemléletű Erasmus+ projektjéről.
Az UrbanSCOPE (teljes nevén Urban Sustainable Mobility in focus: student education, community involvement and participative planning) projektet a győri Széchenyi István Egyetem közösen valósította meg a német, görög és holland partnerintézménnyel, Erasmus+ partnerségi együttműködés keretében. A projekt az Európai Unió városi közlekedéstervezési koncepciójára, a Fenntartható Városi Mobilitás Tervezésre (Sustainable Urban Mobility Plan – SUMP) építve tűzte ki célul a „város a polgárért” nézőpont erősítését a civilek és diákok körében, ennek keretében létrehoztak egy új tanulási módszertant és lebonyolítottak egy nemzetközi versenyt.
A projekt szakmai vezetőjével, Szörényiné Dr. Kukorelli Irénnel beszélgettünk SUMP fontosságáról és a partnerségi együttműködés tapasztalatairól.
Hogyan fogalmazódott meg az UrbanScope Erasmus+ projekt ötlete, mi motiválta a létrejöttét?
Egy összeszokott partnerségről van szó, több projektet valósítottunk már meg közösen, és minden együttműködésünk közben már elkezdtünk gondolkozni a következőn. Így történt ez az UrbanScope esetében is. Az előző Erasmus+ stratégiai partnerségi projektünk, a Pre-Health arról szólt, hogyan lehet a zöld és a kék infrastruktúrát, tehát a folyópartokat, a közterületeket és a parkokat felhasználni arra, hogy az emberek életminősége javuljon, egészségesebbek legyenek, többet mozogjanak a szabad levegőn. Ennek volt kvázi folytatása az UrbanScope, ami a fenntartható városi mobilitás tervezésére, a SUMP-ra fókuszált.
A projekt a „város az autóért” nézőpont helyett a „város a polgárért” nézőpontot szeretné erősíteni. Hogyan kell elképzelni egy olyan várost, ami a polgárokért van?
Korábban a közlekedéstervezés arról szólt, hogyan építsük ki az utakat, hogyan lehet a forgalmat minél jobban, minél gyorsabban elvezetni. A fenntartható városi mobilitás-tervezés fókuszában az ember áll. Célja, hogy minél élhetőbb várost hozzunk létre, ahol a lakók életminősége és egészsége a fontos. Ebben kell segítenünk a várostervezőket, hogy a helyiek bevonásával tervezzenek olyan környezetet, ahol jól érzik magukat. Ez persze szülhet érdekellentéteket, például az autóst, aki gyorsan akar eljutni valahova, dühítheti, ha 30-as tábla van kint, vagy sok a biciklis. Ugyanakkor, amikor ő gyalogol és elviszi például a gyereket sétálni, akkor az bosszantja, ha nagy az autós forgalom. A SUMP feladata ezeket az érdekeket összeegyeztetve megoldást találni.
Mi volt az UrbanScope projekt legfőbb célkitűzése?
A fent említett szemléletváltás mellett a cél a SUMP egyetemi és középiskolai tantervbe illesztése volt. A görög partner a Glyfada iskolájának diákjaival dolgozott együtt, és mivel ott a szülőket is bevonták, mondhatni a felnőttoktatás is része volt a projektnek. Magyarországon a Széchenyi István Egyetem Közlekedésépítési és Vízmérnöki Tanszékével működtünk együtt, hogy építsék be a SUMP-ot az egyetemi kurzusba, és ezzel a szemlélettel oktassák a közlekedéstervezést. Németországban, Darmstadtban szintén az egyetemista célcsoportot céloztuk meg. Fontos szempont volt, hogy az oktatás játékosan történjen, hiszen így lehet ma leültetni tanulni egy 14 és 18 közötti fiatalt. De úgy gondolom, hogy még az egyetemisták is könnyebben magukévá tudják tenni ezt az anyagot, ha nemcsak hallgatják a katedrán az oktatót, hanem tevőlegesen, projektmunkaként tudnak ebben részt venni.
Hogyan építették be itthon az új tanulási módszertant az egyetemi kurzusba?
A projekt kezdetén a győri önkormányzattal megállapodtunk abban, hogy mintaterületként Győr-Ménfőcsanak és Gyirmót városrészeket választjuk. A tanszékvezetővel és az oktatóval szoros együttműködésben megnéztük, hogyan lehetne egy SUMP kurzus keretében vizsgálni ezt a területet. Ez újdonság volt az egyetemen, mert bár korábban is tanítottak közlekedéstervezést, most erősebben megjelent benne a fenntartható szemlélet. Kis csoportokban zajló projektmunka volt a kurzuson, amit a hallgatók is nagyon élveztek, hiszen a helyszínen végezhettek adatgyűjtést, és a kutatássegítő Siftr alkalmazás segítségével feltérképezték, lefotózták és bemutatták ezt a területet. Kritikus szemmel tudták megvizsgálni, hogy milyen helyi problémák vannak a fenntartható közlekedés szempontjából. Hol nem fér el a kerékpáros, hol veszélyes a gyalogátkelő, hol nincsen pad, ahol le tudnának ülni az idősek. Ez egy nagyon jó adatgyűjtés volt ahhoz, hogy utána el tudjon készülni az a játékos eszköz, amit a holland partnerünk fejlesztett.
Mi volt ez az eszköz?
A módszertanhoz az Utrechti Egyetem adta az informatikai hátteret, fejlesztettek egy GPS alapú játékot, a MEES-t. Ehhez készítették az említett adatgyűjtést a magyar és német egyetemisták, illetve a görög partnernél az általános és középiskolás csoportok. Körbementek, felmérték a helyszínt, mindent lefényképeztek, és ez alapján készülhetett el ez a játék. Nem volt egyszerű feladat a kidolgozása, fejlesztése és megvalósítása, főleg azért, mert mindez a Covid-járvány idején ment végbe, így nem tudtunk személyesen találkozni a partnerekkel és megbeszélni a fejlesztés során adódó kérdéseket. De így is megvalósult a játék, amivel meg lehetett tervezni az A-ból B-be való eljutást a projektben részt vevő három város (Győr, Darmstadt, Glyfada) kiválasztott területein. A felhasználók meg tudták nézni, hogy milyen utakon, milyen módokon lehet megtenni a kiválasztott útvonalat, és milyen problémák merülhetnek fel a fenntartható közlekedés szempontjából.
Ez a bizonyos MEES platform fontos szerepet játszott egy nemzetközi versenyfelhívásban is.
Mindhárom partnervárosban meghirdettük a nemzetközi SUMP versenyt, ami nyitott volt az egyetemisták és a helyiek számára egyaránt, és a fenntartható városi közlekedés fontosságára, kihívásaira és előnyeire hívta fel a figyelmet. A feladat az volt, hogy a versenyzők levezessék a platform segítségével, hogyan tudnak eljutni A-ból B-be. Például, ha otthonról az iskolába akarok eljutni, milyen módokon tehetem meg ezt? El tudok menni gyalog a buszmegállóig, ott felülök a buszra, onnan elmegyek az iskolához legközelebbi megállóig, majd megint gyalogolok vagy kerékpárral megyek, más útvonalon, más közlekedési eszközt veszek igénybe. Meg kellett vizsgálniuk, hogy milyen problémák merülnek fel útközben, hol nem biztonságos vagy nem fenntartható a közlekedés, hogyan lehetne ezt úgy fejleszteni, hogy megfeleljen a „város a polgárért” szemléletnek. Három verziót kellett elkészíteni: a leggyorsabbat, a legkárosabbat, vagyis a legtöbb szén-dioxid kibocsátással járó útvonalat, illetve a legfenntarthatóbb megoldást.
Hogyan zajlott le maga a verseny?
Miután meghirdettük a versenyt, körülbelül két hónap állt a jelentkezők rendelkezésére, hogy elkészítsék a pályaműveket. Honvári Patríciát szeretném kiemelni, aki a jobbkezem volt az egész projekt megvalósításában. Nagyon sokat dolgozott a MEES platform alkalmazhatóságán és őt lehetett hívni, ha valaki elakadt vagy bármi kérdése volt a feladattal kapcsolatban.
A beérkezett pályamunkákat felkért szakemberek értékelték és rangsorolták, az országok legjobb versenyzői pedig bemutathatták a nyertes pályaművüket az UrbanScope zárókonferenciáján. A magyarországi nyertes egy PhD hallgató, Bege András volt, aki azt nézte meg, hogy a győri vasútállomásról hogyan juthat el az egyetemre.
Milyen tanulságai, hatásai voltak a versenynek a városszervezés és a civil szemléletmód tekintetében?
Rengeteg jó ötlet érkezett, a versenyművek rámutattak bizonyos csomópontok problémáira: a nem kedvező csatlakozásokra, lassulásokra. Jó példa erre a tanulási módszertan keretében vizsgált Ménfőcsanak területe, ami Győr szuburbanizációs zónája, és ahonnan reggelente hatalmas tömegben jönnek be az emberek a városközpontba. Nagyon lassan érnek be, autóval negyven perc alatt teszik meg azt az utat, ami kerékpárral húsz perc. Felmerült, hogy van egy vasútvonalunk, ami nincs kihasználva, pedig egy szélesebb agglomerációt köthetne be Győrbe, ha bevezetnénk egy igényvezérelt, de legalábbis pontos menetrenddel és gyakorisággal közlekedő elővárosi vonatot. És ez rengeteget jelentene a belvárosnak is, ami olyan szerencsés helyzetben van, hogy van a központban egy vasútállomás, és a vasútvonal az ipari területen is keresztül megy. Ugyanakkor mégis nagy problémák vannak, és erre is a helyi lakosok is felhívták a figyelmünket: hiányoznak fontos csomópontok, például a kórházat nem érinti a vasútvonal, pedig hely lenne a kiépítéséhez. Nyilván nagyon drága infrastruktúra-építésre lenne szükség, de hosszú távon csak nyerhetne vele a város – a SUMP pedig mindig a hosszú távú tervezésről szól.
Milyen hatást gyakorolt Győrben a projekt?
Úgy gondolom, hogy az általunk összegyűjtött tapasztalatok, amiket be is mutattunk a zárókonferencián, hatással voltak Győrre: még futott a projektünk, amikor a város vezetése elhatározta, hogy készít egy saját SUMP-ot, azóta pedig kihelyeztek körülbelül száz elektromos rollert is a város különböző pontjaira, ami egy újabb löket a fenntartható városi közlekedés felé.
Milyen módszerekkel lehet még tovább erősíteni – akár Győrben, akár országos vagy nemzetközi szinten – a fenntartható városi közlekedés szemléletét a közgondolkodásban?
A mi projektünk esetében az volt az első lépés, hogy összeállítottunk egy munkacsoportot, akik szívükön viselik ezt az ügyet. Mivel célunk volt, hogy minél szélesebb társadalmi réteget vonjunk be, különböző szervezetektől szólítottuk meg az embereket, például, a Keret Szabadidő és Kerékpáros Egyesülettől, a Muszáj Természetvédelmi Egyesülettől és bevontunk egy ezzel foglalkozó PhD hallgatót, aki egyébként anyuka, és a két gyerekét Gyirmót városrészről szokta behozni. Rendszeresek voltak a találkozók a csapattal, és egy nagyon jól működő kapcsolat alakult ki. Elindult egy gondolkodás arról, hogyan tudnánk ezt tovább folytatni és hogyan lehet az életminőség növelésével és a sebességcsökkentéssel megoldani a városi közlekedést. Úgy gondolom, hogy sok további találkozóra lesz szükség és minél szélesebben kell bevonni azokat az embereket, akik rá tudnak mutatni a fenntartható városi közlekedés fontosságára.
Mit tanácsolna azok számára, akik még nem kezdtek bele együttműködési partnerségbe, de szeretnének?
Jó partnereket kell találni, olyanokat, akik szívvel-lélekkel csinálják. Tehát nem azért, hogy elmondhassák magukról, hogy részt vettek egy Erasmus+ pályázatban, hanem mert a téma a szívügyük. Nem feltétlenül szükséges mindig ugyanazzal a partnerséggel megvalósítani a projekteket. Persze ha van egy mag, ami jól ismeri egymást, akkor könnyebb az együttműködés, de az adott témához kell megtalálni és bevonni a legnagyobb szakértelemmel bíró partnereket. Nem szabad kétségbeesni, amikor valami problémába ütközik a megvalósítás, hanem a partnerekkel együttműködve kell megkeresni a megoldást, így lehet a legeredményesebb projekteket megvalósítani.
Projektösszefoglaló:
Projekt címe: Urban Sustainable Mobility in focus: student education, community involvement and participative planning
A projekt honlapja: urban-scope.eu |
Utolsó módosítás: 2023.06.22.