---

Németh Péter gépész- és járműmérnökként diplomázott a Széchenyi István Egyetemen, jelenleg pedig az intézmény műszaki doktori iskolájában közlekedés- és járműtudományok programon belül végzi PhD-kutatását, amelynek fő fókuszterülete a fenntartható hidrogénmobilitás. Ez nagy részben támaszkodik az innovatív technológiai és fenntarthatósági megoldásokra, az eredmények közvetlen módon hasznosíthatók a mindennapi gyakorlatban.

Miért pont ezt az egyetemet választottad? 

A Széchenyi István Egyetem és a Massachusetts Institute of Technology szakmai együttműködése több évre tekint vissza az egészségtechnológia területén. A két intézmény által közösen elindított Catalyst Europe program célja technológiai megoldások keresése az egészségügy mindennapi kihívásaira, és idén ősszel már harmadik évfolyamát indítja, európai egyetemek, kutatóintézetek munkatársait bevonva a nemzetközi csapatban megvalósuló kutatómunkába. Így nyílt lehetőségem a program koordinációjában való részvételre, az MIT-n oktató-kutató professzorokkal való kapcsolattartásra. Ennek keretében ismertem meg a Catalyst innovációs módszertant, amely nem csupán az egészségtechnológia terén, hanem bármely technológia fókuszú kutatási területen alkalmazható. 

A meglévő kapcsolat elmélyítése, valamint ezen kiemelkedő módszertan elsajátítása érdekében választottam az MIT-t Pannónia ösztöndíjas célpontomként.

Milyen projektbe, kutatásba kapcsolódtál be az egyetemen?

Az MIT-n eltöltött öt nap alatt bekapcsolódtam a Catalyst programot alapító Prof. Martha L. Gray kutatásaiba, megismerhettem a program hátterét, alkalmazhatóságának lehetőségeit, különböző tudományterületeken történő adaptációját. Mindez segített abban is, hogy a hazai környezetben, a hidrogénmobilitási kutatási területen belül miként tudom alkalmazni a jövőben a módszertant.

Milyen elvárásaid, esetleg félelmeid voltak indulás előtt?

A meglévő jó kapcsolat miatt feltételeztem, hogy pozitív fogadtatásban lesz részem, de minden várakozásomat felülmúlta a professzorok nyitottsága, közvetlensége. Kissé tartottam tőle, hogy tudományban jelentősen előttem járó, nemzetközi szinten magasan elismert személyiségek miként fognak viszonyulni kutatási témámhoz, de a szakmai, tartalmi pontok mentén gyorsan megtaláltuk a közös nevezőt.

Volt-e olyan pillanat, amikor úgy érezted: „Ezért megérte kijönni”?

Az egyik emblematikus pillanat az volt, amikor körbejárhattam a campust és megismerhettem azokat az eddig csak interneten, filmekben látott helyszíneket, laboratóriumokat, ahol a világ első számú egyetemének közösségét alkotó munkatársak és hallgatók élik mindennapjaikat.

Milyen volt beilleszkedni az ottani kutatóközegbe?

Amint már említettem, nagy örömmel és érdeklődéssel fogadtak az MIT-n a professzorok, így nem okozott gondot az ott eltöltött idő során a kutatócsoportba való integráció. Többeket már az online térből vagy személyesen, a Széchenyi István Egyetemen tett a korábbi látogatásuk során megismertem. A doktoranduszok is nagyon segítőkészek voltak, érdekelték őket a magyarországi felsőoktatás és az itteni PhD-képzés sajátosságai. Sokat beszéltünk a tudományos eredmények innovatív hasznosíthatóságáról is a mindennapi mérnöki gyakorlatban.

Mi volt a legjobb élményed az MIT-n vagy Bostonban?

Az MIT-n töltött idő mellett megismerhettem a város népszerű és kevésbé ismert látványosságait. A helyi professzorok ajánlása alapján számos olyan helyre eljutottam, amik nem szerepelnek a turisták fő úti céljai között. Boston pozitív csalódás volt számomra: rendkívül élhető és eddigi tapasztalataim alapján az európai kultúrkörhöz a legközelebb álló város az USA-ban.

Milyen szakmai előnyt jelentett számodra ez a mobilitás?

A Catalyst módszertan egyedisége, hogy a kutatók az ötlet megfogalmazásától kezdve innovációs céllal végzik a kutatást, tehát már a legelső pontnál definiálják, hogy a kutatásnak társadalmi, gazdasági, műszaki hasznosítása kell, hogy legyen. Úgy gondolom, hogy idehaza rendkívül jó úton járunk az innovációmenedzsment, az innovációk elősegítése területén, amelybe tökéletesen illeszthető ezen az MIT-n megismert módszertan. Mindehhez hatalmas tapasztalatot adott az ott töltött idő.

Mit üzennél a jövő Pannónia ösztöndíjasainak? 

Mindenkit csak bátorítani tudok a kiutazásra, én sajnos a PhD-tanulmányaim utolsó félévéig vártam erre, nem mertem korábban belevágni. Az itthon megszerezhető tudás és tapasztalatok kiegészítésére rendkívül jó lehetőséget kínál egy más kultúrkörben, más gondolkodású emberek által működtetett szervezet megismerése. A tárgyi tudáson túl a személyes látásmód, a nyelvi ismeretek és a soft skillek is nagyban fejlődnek. 

Jelentős potenciált látok a Pannónia Ösztöndíjprogram segítségével megszerzett nemzetközi tapasztalatok hazai hasznosításában, különösen a kutatás-fejlesztési és innovációs munkakörökben.

Emberileg mi volt számodra a legnagyobb hozadéka a programnak?

Az ugyanazon kutatási területen dolgozó, de különböző társadalmakban felnőtt és tanult professzorokkal való kommunikáció adta a legnagyobb élményt a kint eltöltött rövid idő alatt. Elsajátítottam, hogy multikulturális környezetben végzett kutatási, innovációs munka során miként vagyok képes értékes szakmai és emberi kapcsolatokat építeni kutatótársaimmal. Remélem, hogy ezeket hosszú távon fenn tudom tartani, fejlődni tudok általuk.

Milyen karrier terveid vannak a jövőre nézve és mit adott ehhez hozzá a Pannónia Ösztöndíjprogram?

A megszerzett tudást szeretném a jövőben a mostani munkahelyemen, a Széchenyi István Egyetemen kamatoztatni az általam végzett kutatási és kutatásmenedzsment-tevékenységek során. Igyekszem az USA-ban megtapasztaltakat a hazai gyakorlatba átültetni, ezzel is hozzájárulva a technológiai eredmények innovációfókuszú hasznosításához, termékek piacra viteléhez. Bízom abban, hogy erősíteni tudom intézményünk jelenleg is jelentős innovációs és vállalkozásfejlesztési tevékenységét, globális láthatóságát és nemzetközi felsőoktatási rangsorokban elfoglalt pozícióját.

Fotók: Németh Péter

Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak a Pannónia Ösztöndíjprogrammal!

Utolsó módosítás: 2025.06.27.