Mi kell ahhoz, hogy jól kialakított véleményünk legyen? Hogyan tudjuk képviselni azt? Hogy érhetjük el, hogy ne csak meghallgatni, de megérteni, és saját érveinkhez illeszteni is tudjuk a másik fél álláspontját? A szegedi Waldorf Iskola három partnerével közösen egy kétéves projektet koordinált, és a fenti kérdésekre már van válaszuk. Az Erasmus+ Nívódíjjal elismert projekt a tanulók szövegértési és szóbeli kifejezőkészségének fejlesztését tűzte ki célul, de a részt vevő iskolák számára számos más, az eredeti célokon túlmutató hozadéka is volt. A szakmai koordinátorokkal, Gera Judittal és Bató Ágnessel beszélgettünk.

Milyen témákat dolgoztak fel a vitákban?

Bató Ágnes (B.Á.): A vitatémák az élet számos területét érintették, és közvetlenül kapcsolódtak különböző iskolai tantárgyakhoz, mint pl. a természettudományok, történelem, irodalom, informatika, aktív állampolgárság, általános közélet. A témák feldolgozásában komoly segítséget kaptunk iskolán belül az adott szakos kollégáktól, és fontos szempont volt az is, hogy legyen a tanulók életét érintő aktualitása.
Gera Judit (G.J.): Bár az eredeti célunk az volt, hogy gazdagítsuk az angol mint idegen nyelv tanítását a diákok érdeklődésére is számot tartó tartalommal, elmondható, hogy a módszert több kollégánk is átvette, és azóta is alkalmazza magyar nyelven. A disputák így színesítik azóta is a történelem és a természettudományos kolléga óráit, de alkalmazható bármely más tantárgyhoz is, ahol különböző érvelési rendszerek mentén feldolgozható a tananyag.
B.Á.: Bár a vitáink nagy része angolul zajlott, a felkészülést alapvetően anyanyelven végeztük az adott témában jártas kollégák segítségével. Olyan mélységű szakszókincs kellett egy-egy téma kidolgozásához, ami önmagában is utánajárást igényelt.

Tapasztalatuk szerint miért érdemes dolgozni a módszerrel?

B.Á.: Magának a véleménynyilvánításnak van egy olyan hozadéka, hogy rendkívüli módon képes bevonni a diákokat, és nagyon erős motivációt ad.
G.J.: Azt tapasztaltuk, hogy a 16-18 éves diákok nagyon szeretik a disputázást, szívesen csinálják. Ebben a korban erős igényük van arra, hogy a saját identitásukat körvonalazzák, és ennek fontos eszköze lehet a saját vélemény kialakítása, megfogalmazása. A módszer ráadásul alkalmas rá, hogy azokat a résztvevőket is bevonja, akik alapvetően nem hangadók, vagy nehezebben fogalmazzák meg álláspontjukat. A vita során mindenki szóhoz jut, és konkrét eszközök segítik a logikai érvelés felépítését.

Mit adott a projekt a tanulóknak?

G.J.: Részvételük a különböző vitaversenyeken nagyban segítette őket személyes és szakmai fejlődésükben. Az egyik legsikeresebb disputázónk harmadik versenyére olyan magas szinten sajátította el az érvelési technikákat, hogy már szinte nem lehet tőle pontot levonni egy-egy beszéde után. A módszer konkrét eszközökkel segíti a logikai érvelési készséget, a saját vélemény képviseletének képességét, és ez rendkívüli magabiztosságot ad. Konkrét tapasztalat az is, hogy a sikeres részvétel a vitaversenyeken komoly előny az önéletrajzokban.
B.Á.: Egy másik diákunk „Disputa útikalauz stoposoknak” címmel egy nagyon személyes hangú útmutató írást tett közzé a kezdő disputázók támogatása érdekében, illetve egy magyar nyelvű vitaverseny szervezésére vállalkozott, ahol ő már mint bíró vesz majd részt.
G.J.: További hozadéka a projektnek, hogy egyfajta nyitottságot, toleranciát ad, a gyerekek megtanulják egymás véleményét értő módon meghallgatni, arra érvelési alapon reagálni. Nagy hangsúlyt helyeztünk arra, hogy informált okfejtés történjen, tehát ne légből kapott érvekkel dolgozzanak a gyerekek, hanem valós forrásokon alapuló információszerzés előzze meg a vitákat.

Hogyan lehet megnyerni egy vitaversenyt?

B.Á.: Ezek a versenyek alapvetően a logikus érvelést értékelik, tehát minél szilárdabb logikán alapuló, minél több valós ténnyel alátámasztott egy csapatnak az érvelési rendszere, annál nagyobb esélye van a győzelemre.
G.J.: Meg kell azonban említenünk, hogy bár a projekt kiindulópontja a versenyvita módszere volt, menet közben rátaláltunk a közösségi vita műfajára is, amelynek keretében bizonyos közösségek vitás kérdéseit lehet megoldani. Ezt a módszert is kipróbáltuk a tanári közösségünkben, és több tanári értekezleten is alkalmaztuk egy-egy felmerülő problémakör átbeszélésére. Nagyon jó tapasztalataink vannak ezzel kapcsolatban is, a módszer segített abban, hogy a felmerülő témákat mindenki számára elfogadható módon kezeljük. A versenyvitázásnál a hangsúly azon van inkább, hogy az érvelés logikai értelemben minél inkább megállja a helyét, a közösségi disputában pedig azon, hogy közeledjenek is egymáshoz az álláspontok, de egyik esetben sem kifejezett cél egymás meggyőzése.

Önök pedagógusként hogyan fejlődtek ebben a munkában?

G.J.: Mi magunk is megtanultunk disputázni, az angolórákon pedig a módszernek köszönhetően hangsúlyosabbá vált a tartalomalapúság.
B.Á.: A projekt segített minket, hogy megtanuljunk partneri alapon dolgozni a gyerekekkel, hogy hátrébb léphessünk, és segítőként, mentorként legyünk jelen a tanulási folyamatban.

Hány éves tanulóknak ajánlanák a módszert?

B.Á.: Mi 16-18 éves diákokkal dolgoztunk, mert komoly angoltudást (B1-B2) igényelt a viták lefolytatása. De ha anyanyelven folyik a disputa, akkor lehet tágabb intervallumban is gondolkodni. Egyszerű témákat is fel lehet dolgozni, már általános iskolásokkal is. Mi a felkészülésünket „A házi feladat időpocsékolás” tételmondattal kezdtük, erről bizonyára szívesen kifejtik véleményüket a fiatalabb diákok is.

Ha valaki csak kisebb modulokban szeretné alkalmazni a módszert, kiegészítő eszközként, lehetséges-e ez?

G.J.: Abszolút alkalmazhatók kisebb elemei is a módszernek, vannak ötperces játékok is, amelyek bevethetők, és bármilyen témához kapcsolhatók.
B.Á.: Ha pedig valaki nagyobb folyamatokban gondolkodik, segítséget jelenthet számára a projekt során összeállított oktató videónk és módszertani kiadványunk, amely konkrét óravázlatokat, vitapéldákat, forrásokat is tartalmaz, és a projekt honlapjáról letölthető.

A magyarországi találkozó vitáinak Instagram-közvetítése:
www.instagram.com/erasmusplus_vigo

Az interjút készítette: KOVÁCS ESZTER
Tempus Közalapítvány / Erasmus+ Programiroda